Nagylexikon.hu – A kiejtés jelölése

 

A Nagylexikon.hu – a címszó után szögletes zárójelben – az International Phonetic Alphabet (IPA) szerint közli a kiejtést. Ezeket a magánhangzó- és mássalhangzó-jelöléseket, jeleket az olvasó különböző szótárakból, lexikonokból már ismerheti. Nem adunk kiejtést, ha feltételezzük, hogy ez nem okoz problémát (amikor pl. a c-t k-nak, az y-t j-nek vagy i-nek, az s-t sz-nek stb. kell ejteni). Részkiejtést adunk – s ez esetben kötőjel jelöli a megszakítás helyét –, ha megítélésünk szerint csak a szó egy részének kiejtése jelenthet nehézséget. Alább az egyes hangok leírásában nem a tudományos, a szakirodalomban használt meghatározások olvashatók; szándékosan törekedtünk a közérthető megfogalmazásra.

 

Előfordulhat, hogy egyes böngészőkben néhány fonetikai karakter nem jelenik meg helyesen. Ebben az esetben kérjük, olvassa el a Súgó oldalon az Általános tudnivalók című fejezetet.

 

Mellékjelek
~ azt a magánhangzót, amely fölött ez a jel van, nazálisan (orrhangon) ejtjük.
: a kettőspont előtti hangot, akár magánhangzó, akár mássalhangzó, hosszan ejtjük.
' a hangsúlyt jelöli; az a szótag hangsúlyos, amelynek magánhangzója előtt áll.

Magánhangzók

a röviden ejtett magyar á hang.
ɑ röviden ejtett magyar a hang (pl. az ablak szóban).
æ nagyon nyílt e hang; szélesre húzott ajakkal, közepesnél nagyobb szájnyílással ejtjük.
ʌ hátrahúzott nyelvvel, oldalt szélesre húzott ajakkal, közepes szájnyílással ejtett magánhangzó. A magyar á és ö közötti tompa, de nyomatékos hang.
e kis szájnyílással, szélesre húzott ajakkal ejtett, félig zárt e hang (mintha a hosszú magyar é-t ejtenénk röviden).
ę rövid magyar e hang.
ə keskeny ajaknyílással ejtett, nyomaték nélküli, rövid, elmosódott, a hangsúlytalan ö-re emlékeztető magánhangzó.
i megfelel a magyar i magánhangzónak.
ı mély, hátrahúzott nyelvvel ejtett i hang.
o a rövid magyar o-nak megfelelő magánhangzó.
ɔ nyílt o, azaz az o és az a közötti hang.
ø megfelel a magyar ö magánhangzónak.
œ nagyon széles ajaknyílással ejtett, nyílt ö, a magyar ö és e közötti hang.
ʊ nyílt u, a magyar u és o közötti magánhangzó.
u a magyar u-nak megfelelő magánhangzó.
y megfelel a magyar ü magánhangzónak.

Mássalhangzók

b megfelel a magyar b mássalhangzónak.
β félig nyílt b, réshang (mintha v-t ejtenénk, de a két ajkat közelítjük egymáshoz).
ʦ megfelel a magyar c mássalhangzónak.
ʧ megfelel a magyar cs mássalhangzónak.
ʧ’ lágyan, selypítve ejtett cs mássalhangzó.
d olyan, mint a magyar d.
ð lágy, zöngés mássalhangzó. Ejtésekor a nyelv hegyét a két fogsor közé dugjuk és visszahúzzuk, miközben egy selypített dz-szerű hangot mondunk.
f megfelel a magyar f mássalhangzónak.
γ a magyar g-hez közel álló, annál hátrább képzett réshang; ejtésekor zörej keletkezik.
g olyan, mint a magyar g.
ɟ a magyar gy-nek megfelelő mássalhangzó.
h a magyar h-nak megfelelő mássalhangzó.
χ erősen ejtett h (mint a magyar doh szóban, a németben a ch-val jelölt hang).
j a magyar j-nek megfelelő mássalhangzó.
k a magyar k-nak megfelelő mássalhangzó.
l a magyar l-nek megfelelő mássalhangzó.
m a magyar m-nek megfelelő mássalhangzó.
n a magyar n-nek megfelelő mássalhangzó.
ŋ nagyjából megfelel a magyar ng hangkapcsolatnak (pl. a leng szóban); az n-t hátul képezzük, a g-t nem formáljuk meg tisztán, önállóan.
ɲ a magyar ny-nek megfelelő mássalhangzó.
p olyan, mint a magyar p.
r olyan, mint a magyar r.
ʃ a magyar s-nek megfelelő mássalhangzó.
s a magyar sz-nek megfelelő mássalhangzó.
t olyan, mint a magyar t.
c a magyar ty-nek megfelelő mássalhangzó.
z a magyar z-nek megfelelő mássalhangzó.
θ zöngétlen mássalhangzó. Ejtésekor a nyelv hegyét a két fogsor közé dugjuk és visszahúzzuk, miközben egy selypített sz hangot mondunk.
ʒ a magyar zs-nek megfelelő mássalhangzó.
v olyan, mint a magyar v.
w tulajdonképpen félmagánhangzó; kiejtésekor mintha u-t mondanánk, de az ajkak erősen megközelítik egymást, s gyorsan átsiklunk a következő magánhangzóra.
ʣ a magyar dz mássalhangzó.
ʤ a magyar dzs mássalhangzó.